Érdeklődéssel figyeltem a két nap ( október 9-10) szoros programjára. Nem szokásom a társasutazásaim helyszíneiről előzetesen útikönyveket, internetet olvasni, rábízom magam az idegenvezető felkészültségére. Még ki sem gördültük a Nyugati pályaudvar parkolójából, Katalin idegenvezetőnk, az utunkba eső Budapest nevezetességeit ismertette.
Első napi látnivalónk a garamszentbenedeki bencések temploma és kolostora volt, amit I. Géza király alapított. A templom gótikus főkapuját– ami vetekszik a jáki templom bejáratával – teljes pompájában nem csodálhattuk meg annak restaurálása miatt, az elkészült részeken azonban látni lehetett a művészi alkotást. A belső térben magyarországi szárnyas oltár festészet egyik legszebb darabját csodálhattuk meg.
A 15 századi Úrkoporsó a bányavárosok vidékén működő mesterek munkája. ami egy kerekekre szerelt, az apostolok szobrától övezett szimbolikus sírhely és a húsvéti körmenetben mutatták be a templomban. Nem csupán szép gótikus műemlékünk, hanem az élő hit, az evangélium megelevenítésének különös példája. Látogatásunkkor Szűz Mária tiszteletére tartott ünnepi misébe is belehallgathattunk.
Káprázatos napsütésben vettünk búcsút a bencés apátság nemzeti kulturális emlékhelyétől.
Következő látnivaló Bajmóc vára a Nyitra folyó jobb partján, a mederből kiálló sziklaszirtre épült a 13. században. A várat egy csodálatos kastélypark övezi, több száz éves fákkal.
Felfelé az enyhén emelkedő úton elsőként pillanthatjuk meg a várkastély bejáratával szemben egy több mint 700 éves fát, amit Mátyás király hársfájának neveznek. A vár az egyik legrégebbi és legjelentősebb műemlékek, a Pállfy család legfőbb birtokközpontjainak egyike volt, felújítását neogótikus stílusban végezték. A mintát a franciaországi (Loire-menti) kastélyok adták.
Az idegenvezetőnk lelkesen beszélt a várkastély minden egyes szegletének legendás történetéről.
Ahelyett, hogy minden egyes teremről írnék valami csodálatosságot, inkább azokról a látnivalókról emlékszem meg, amelyek rám a legnagyobb hatást gyakorolták. Mindenekelőtt az Aranyteremmel kell kezdenem, amely a kastély legimpozánsabb szobája. Az aranyszínű mennyezetet borókafából faragták, a díszítést pedig aranyfüsttel végezték el. Ha a fejünk fölé tekintünk, akkor 183 angyalfejecske néz le ránk, és a dolog külön érdekessége, hogy minden fej más-más arckifejezést mutat.
E termet mai is használják az ország legnépszerűbb házasságkötő terme. Az egybekelés dokumentumait a középen elhelyezett intarziás asztalon lehet aláírni. Az asztalt 1850 körül készítették, és aki olyan szerencsés, hogy itt mondhatja ki a boldogító igent, örök emlékkel és élménnyel lesz gazdagabb.
A Kék Szalonban – ami a falfestés színéről kapta a nevét a magyar királyok, királynők, lovagok és nemesek mellképei tekintenek vissza ránk. A teremben három kutyaszobor is helyet kapott, és ezek emberi tulajdonságokat ábrázolnak. A hamist, az intelligenst és a ravaszt. A felső szintre – Fellegvárba – érve lenyűgöző kilátást, tájat láttunk, amit zöldellő és dús erdőkkel borított hegyek vesznek körül.
A vár Kriptateremében van gróf Pálfi János Ferenc végső nyughelye. A gróf 1908-ban végrendeletben hagyta meg, hogy a kastély mindenki számára látogatható legyen, és múzeumként maradjon meg az utókornak. A talán nem is gondolta, mekkora szolgálatot tett azoknak, akik érdeklődnek a történelem iránt.
Gróf Pálfi Jánosnak köszönhetjük a bajmóci múzeumot. A vár minden zugát ötszáz lépcső meglépésével (megszámolták ) tártuk fel. A szép látvány és a sok érdekes történet kárpótolta a fáradságunkat.
Az első nap látnivalóit Kistapolcsány megtekintésével fejeztük be, ahová félórai utazás után érkeztünk meg . A terjedelmes angolpark, amelybe festőien illeszkedik a régi várkastély történelmi objektumának déli szárnyát alkotó klasszicista kastély. Eredetileg gótikus vízvár, később várkastély, reneszánsz erődítmény állt itt. A 19. század elején Keglevich János gróf volt a tulajdonos és Hild János tervei alapján átépítette, így Felvidéki klasszicista ékszerdobozát láthattuk.
Megcsodálhattuk a több mint 14-ezer kötetet tartalmazó gazdag könyvtárát, amely egyike a kastélyokban épségben fennmaradt néhány könyvgyűjteménynek. Figyelemre méltó a korabeli enteriőr a gyönyörű festményekkel, valamint a 16-19. századból származó értékes bútor-, kerámia- és porcelán-gyűjtemény.
A kastély a múltban a Habsburgok nyári rezidenciája volt, az első világháború után elnöki nyaralóként szolgált, és ez így volt a későbbiekben is. A kastélyban ma szálloda működik, és konferenciák helyszínéül is használják.
A Felvidéki kastélyok legtöbbjét eredeti állapotában újították fel, míg a magyarországi kastélyok nagy része romhalmaz, ugyan védett műemlék, de helyrehozatalára nem törekednek.
A nap végén Katalin a következő város (Pöstyén) nevezetességeiről különösen a fürdő gyógyító hatásáról, mankótörő szobor legendájáról – ami mostanra város jelképe lett – fejezte be a napi ismeretterjesztési előadását.
Késő este értünk szálláshelyünkre Pöstény városba, ahol a Hotel Magnólia éttermében kétfogásos finom vacsorával csillapítottuk éhségünket és a puha ágyban pihentettük kissé elfáradt lábainkat.
Második nap reggelén a svédasztalos reggeli után fakultatív program keretében ki városnézés, ki a fürdőzés lehetősége között választhatott.
A szigeten kialakított fürdőcentrum erősen radioaktív gyógyvizével reumát, idegbántalmakat gyógyítanak. A 18. századi fából épített fürdőházakat Erdődy János kőből készült fürdőépületet klasszicista stílusban építette fel, majd a Winter család további fürdőházakat, gyógyszállókat épített, ezáltal is emelték a város országhatárokon túli elismertségét. A Fürdő-sziget parkosított terület szobraival, szökőkútjaival csodálatos látványt nyújt, szinte külön várost képez a városban.
A városka sétáló utcájában különböző korok építészeti stílusában gyönyörködhettünk.
A napsütéses déli órákban búcsút intettünk pihenő helyünknek.
Hazafelé úton Nagyszombat városát érintettük, amely nevét a szombati napokon tartott hetivásárairól kapta. IV. Béla emelte szabad királyi várossá, Nagy Lajos király kedvelt tartózkodási helye volt, itt is halt meg. 1635 -ben Pázmány Péter egyetemet alapított itt, ekkor a magyar kultúra központja volt. Az egyetem mellett nyomda és könyvtár is működött, Az egyetemet 1777-ben költöztették Budára (ennek utódja a mai Eötvös Lóránd Tudományegyetem.
A város nevezetes emberi közül itt tanult Kodály Zoltán, a nagyszombati érseki főgimnáziumban 1892–1900 között.
Ma is egyetemi város, 1997-ben alapították a Szent Cirill és Metód Egyetemet.
Csodálatos monumentális épületek közül kiemelném a Szent Miklós plébániatemplomot, ami a 14. században épült, építését Nagy Lajos király kezdte el. Előtte lévő téren Szent II. János Pál pápa szobrát láthatjuk, bent a Könnyező Szű Mária kegyképe van, akit a város oltalmazójaként tisztelnek a párkányi csata és kuruc harcokban a nyújtott segítsége miatt. A legenda szerint, aki e szent helyen kéréssel fordul hozzá és egy imát elmondva kéri segítségét az beteljesül.
Ideköltözött az esztergomi érsek 1543-ban és káptalan, és 1822-ig itt is maradt.
E város volt a helyszíne Bethlen Gábor fejedelem II. Rudolf császárral béke kötésének 1615-ben melyben Erdély függetlenségét biztosították.
A város a szlovák katolikus egyház székhelye. A kedves hangulatos kis városkát kis varázsdobozhoz hasonlítanám, amiben megtalálható a régi korok világának pompája és köré-, hozzáépítve az új a mai kornak megfelelő elvárások.
Utunk befejező állomásához értünk. Írásomban a számomra kiemelkedően érdekes részleteket mutattam be, lehet, másoknak más volt az érdekes. Bízom azonban abban, hogy úti élményeimmel azok figyelmét is felkeltettem, akik a történelmi Magyarországot szeretnék megismerni, tudásukat színesebbé tenni.
Gazdag emlékkel tértünk haza, amit köszönhetünk a rendkívül kedves, türelmes, nagy tudású idegenvezető Katalinnak, és végül köszönet érte Sarkadi Nagy Emikének, akinek nagyszerű szervezése, odaadó munkája nélkül mindezt nem láthattuk volna. Csordás Teca egyik utitárs