Nyugdíjasok Budapesti Szövetsége
2018 Karácsonyára kapott könyvajándékaim között találtam Dessewffy Gyula tanú-vallomás című könyvét. A könyvet az Országos Eckhardt Tibor Alapítvány adta ki, amely teljes egészében, változtatás nélkül tartalmazza a szerző tanú-vallomás című, az Észak – Amerikai Egyesült Államokban az Universe Publishing Company kiadásában megjelent visszaemlékezését./ Budapest 1946 és Brazilia 1987/
Mielőtt neki kezdtem volna az olvasásnak, az ajándékozó közölte: azért adja ezt a könyvet, mert tudomása van arról, hogy édesapám, Reményi József fiatal korában gróf Dessewffy Gyula királytelki birtokán, mint könyvelő és amatőr fotós ismerkedett meg a gróffal és barátság is fejlődött ki közöttük.
(Támad a populista demagógia.)
Kedves Nyugdíjas Társaim!
Bizony már több hónapja elkezdődött a kampány!
Egyre másra kapjuk a megválaszolandó kérdőíveket, a köszönő leveleket, hallgatjuk a „mantraként”a többször elismételt szólamokat, hogy azok a tudatunkban rögzüljenek és a nevünkben írt felhívásokat, nyilatkozatokat.
Hirtelen fontosakká váltunk!
Szép szó
Népszava|2017. ápr 22. 07:40
FOTÓ: NÉPSZAVA
Koncz Zsuzsa – címben idézett – dalszöveg részlete az őszbe szürkülő lelkeket biztosan megérintette. Mert az ő korosztálya - a „hetvenkedők” - tömegei kérték, várták évtizedeken át azt az ígért, áldásos napsütést, de mindhiába, mert valahogy mindig elodázódott. (Hányszor hallották: ezt a kis időt, vihart, szelet bírd ki még, hozz áldozatot, aztán majd minden jobb lesz?!) Olyannyira, hogy végül maguk is elhitték, hiába a JÓ-ra várni, az nem jön el soha. S mire ezt megértették, már úgy szólt a sors: a JÓ neked már nem is jár.