Tavasz volt akkor…
Tavasz volt akkor, épp rügyfakadás
Zenélt- zenélt a harmonikás.
Egy lelkes kis csapat összefogott,
És nyugdíjas klubot alapított.
Idejöttek mind, akik társra vágytak,
Itt testvérként egymásra találtak.
Könnyül a teher, bút-gondot megosztva,
Egymást segítve, mindig összefogva.
A hétköznapok ünneppé lettek
A megterített asztalok mellett,
Szólt már a nóta, volt víg kacagás
Huszonöt év, Istenem hogy elszállt.
És, hogy évek egymás után jöttek,
Közülünk sajnos, sokan elköltöztek.
Most néznek le ránk az égi ablakokból,
S mosolyt küldenek a csillagokból.
Sírjukon nem hervad el a virág,
Gondozza mindig sok hű jó barát.
Égő gyertyáknak lobogó lángja,
Békességet visz a mennyországba.
Most ősz van sárgul már a határ
De a szívekben megmarad a nyár.
Lehet akármilyen kietlen a táj,
Itt a klubban melegség vár.
Fogjátok egymás kezét szorosan
Érezzétek jól magatok a klubban !
Deres hajú „ Szép korúak „ vagyunk már,
Szeretettel, békességgel éljünk hát.
/ Takácsné Csente Julianna Tatabánya/