Megemlékezés Greguss Lászlóról

 

Helló Laci!

Kedves , Szeretett Barátunk!

Hát ilyen gyorsan itt hagytál bennünket, a családod, a barátaidat, az ismerősöket és ezt a földet!

Nem akartál részt venni  a hirtelen jött  világjárvány miatt a bizonytalan ideig tartó  karanténban. Méltatlannak tartottad az ismeretlen támadó által  létrehozott  veszélyhelyzetet!

 Ahogy megismertünk,tőled mindig távol állt  az ismeretlen és a bizonytalan. A te életed, a munkád,a határtalan,szerény segítőkészséged  mindig reális , konkrét célokra, ügyekre vonatkozott!

Magyarként életed nehéz időben, rettenetes, háborús körülmények között   kezdődött  Szerbiában. A kisebbségi lét nem volt könnyen elviselhető, de kibírtad, mert a tehetséged felülkerekedett a nehézségeken, képes  voltál a változtatásra mind a szakmádban,mind a vállalkozásod helyszínében. Franciaországba kerülve, mérhetetlen szorgalommal, kitartással sikerre vitted a cégedet és megalapoztad a feleséged, két leányod biztonságos életét.

Nyugdíjasként azonban feltámadt benned a vágy, hogy magyarként a saját hazádban Magyarországon élhessél , ezért ide költöztél.

A tehetséged, a szívósságod itt sem hagyott cserben! Megteremtetted Budapesten Rákos-hegyen a családi fészket és a megélhetőségi lehetőségeket gyerekeidnek, ha ide települnek.

Változatos, sokszínű életet éltél, mindent csináltál – Kertbarát Kör, Rezeda Énekkar, Idősek Érdekeinek, Biztonságának képviselete, tekeversenyben való részvétel, de még lekvár főzésére is vetemedtél. Évekkel ezelőtt különleges elismerésben részesültél –a Kinai sakk világbajnoka lettél.   Mindig találtál embereket, akiket szerényen, önzetlenül,  önreklámozás nélkül segítettél   -röviden szeretted az embereket!

Örömünkre, elnökségi tagként tevékenyen, segítőkészen részt vettél a közhasznú Nyugdíjasok Budapesti Szövetsége  feladataiban is.

Hálásak vagyunk ezért, köszönjük!

Hiányozni fogsz nekünk, példás életedre emlékezni fogunk!

Nyugodjál békében!

Nyugdíjasok Budapesti Szövetsége

Budapest, 2020. május 20.

 

Nincs időd!

Szoktál-e néha meg-megállni,
És néhány percre megcsodálni
A zöld mezőt, a sok virágot,
Az ezerszínű, szép világot,
A dús erdőt, a súgó fákat,
A csillagfényes éjszakákat,
A völgy ölét, a hegytetőt?
Nem, neked erre nincs időd!

Szoktál-e néha simogatni,
Sajgó sebekre enyhet adni,
A hulló könnyeket letörülni,
Más boldogságán is örülni,
Meghallgatni, akinek ajka
Bánatra nyílik és panaszra,
Vigasztalni a szenvedőt?
Nem, neked erre nincs időd!

S ha est borul a késő mára,
Készülni kell a számadásra,
Mérlegre tenni egész élted,
Tettél-e jót, láttál-e szépet,
És nincs más vágyad csupán ennyi:
Nem rohanni, csak ember lenni,
Hiszen már látod a temetőt!
De most már késő!... Nincs időd!

írta : Szádeczky-Kardoss György

Friss híreink

Please publish modules in offcanvas position.